Reisz Gábor új filmje, a Földszint egy társasházban játszódik. Egy penészfoltból induló hétköznapi ügyből lassan az egész lakóközösséget felbolygató történet lesz. De vajon mennyire ismerős mindez a magyar valóságból? Megnéztük, hány lakás és hány ember életét jelenti ma Magyarországon a társasház.
Egy penészfolt a falon.
Önmagában nem tűnik különösebben nagy ügynek. Meg kell keresni, honnan jön a víz, szólni kell a közös képviselőnek, esetleg felhívni egy szakembert. Aztán kiderülhet, hogy a probléma nem is annál a lakásnál kezdődik, ahol először észrevették.
Valaki szerint a cső a hibás. Más szerint a felső szomszéd. Megint más szerint a ház régi, és előbb-utóbb úgyis fel kell újítani. A közös képviselőnek természetesen van véleménye. A lakógyűlésnek pedig napirendje.
Pontosan ebből a hétköznapi helyzetből indul Reisz Gábor Földszint című új filmje.
A történet főszereplője, Méhn Kristóf feleségével, Verával egy társasházi földszinti lakásban él. Kristóf egy penészfoltot fedez fel a falon, miközben azt is megtudja, hogy gyerekük lesz. Elhatározza, hogy kideríti, mi okozza a problémát. A nyomozás közben azonban egyre több lakóval és a közös képviselővel kerül kapcsolatba, és hamarosan már nem pusztán egy nedves falról van szó: előkerülnek a ház közös ügyei, érdekei és konfliktusai is.
A film október 1-jén kerül a magyar mozikba.
És van benne valami különösen ismerős.
Mert Magyarországon egyáltalán nem kevés ember él olyan épületben, ahol a saját lakás falai mellett bizonyos értelemben mások életével is együtt kell élnie.
Magyarország társasházi ország is
A 2022-es népszámlálás szerint Magyarországon 4,58 millió lakás volt.
A lakások többsége családi házban vagy kisebb, 1–3 lakásos épületben található, de a lakásállomány mintegy 38–40 százaléka többlakásos, társasházi jellegű épületben van.
Ez nagyságrendileg 1,8 millió lakást jelent.
Másképpen fogalmazva: ha Magyarország lakásállományát tíz egyenlő részre osztanánk, körülbelül négy rész valamilyen többlakásos épülethez tartozna.
A társasház tehát nem egy szűk, városi réteg sajátos életformája. Több mint egymillió lakásról és több millió ember mindennapjairól beszélünk.
Több millió ember él úgy, hogy a szomszédja döntése is számít
Egy családi háznál a tulajdonos – legalábbis elvileg – maga dönt arról, mikor cseréli ki a tetőt, mikor festi le a homlokzatot, milyen ablakot épít be, vagy mikor javíttatja meg a vízvezetéket.
Egy társasházban ez egészen másképpen működik.
A lakás lehet teljes egészében a tulajdonosé, de a lépcsőház, a tető, a pince, a homlokzat, a vezetékek bizonyos részei, a kapu vagy éppen a lift már közös ügy.
És ahol közös ügy van, ott közös döntés is van.
Ezért a társasház valójában egy különleges konstrukció: sok önálló háztartás egyetlen épületben, részben közös tulajdonnal és közös döntési kényszerrel.
A 2022-es adatok és az épületállományra vonatkozó becslések alapján nagyjából 3,5–3,8 millió ember élhet Magyarországon ilyen többlakásos, társasházi jellegű épületben.
Ez a magyar népesség majdnem fele.
Vagyis amikor a Földszint egy lakógyűlésről, közös képviselőről, szomszédokról és egy épület problémáiról mesél, valójában több millió magyar ember számára egyáltalán nem ismeretlen helyzetet mutat.
A társasházban a saját problémánk könnyen közös probléma lesz
A társasházi élet egyik sajátossága, hogy a problémák ritkán maradnak teljesen magánügyek.
Egy beázás például lehet egyetlen lakás problémája – egészen addig, amíg kiderül, hogy a tetőnél van a hiba.
Egy elromlott lift elsősorban annak kellemetlen, aki a tizediken lakik, de a javítás költsége már valamennyi tulajdonost érintheti.
Egy rossz állapotú homlokzat egyes lakókat kevésbé érdekelhet, mások számára viszont biztonsági vagy értékmegőrzési kérdés.
És ugyanez igaz egy csőre, a fűtési rendszerre, a tetőre vagy akár egy egyszerű kaputelefonra is.
A társasház egyik legfontosabb sajátossága tehát éppen az, hogy nem lehet minden problémát a saját bejárati ajtónk mögött tartani.
A házak sem fiatalodnak
A történetnek van egy másik, kevésbé látványos, de annál fontosabb oldala.
A magyar lakásállomány jelentős része több évtizeddel ezelőtt épült. A társasházi épületek között is nagy számban találhatók olyanok, amelyek az 1960-as, 1970-es, 1980-as években készültek.
2026-ban tehát egy 1990 előtt épült társasház már legalább 35 éves.
A társasházi lakásállományra vonatkozó becslések szerint a lakások körülbelül 70–75 százaléka lehet 35 évnél idősebb.
Ez nagyságrendileg 1,3 millió lakást jelent.
Ez önmagában természetesen nem jelenti azt, hogy ezek az épületek rossz állapotúak. Egy 40 vagy 50 éves épület lehet kiváló állapotban is.
A kor azonban azt jelenti, hogy egyre több épületnél kerülnek napirendre azok a kérdések, amelyeket egy társasházban nem lehet egyszerűen egyetlen tulajdonos döntésével elintézni.
Tető.
Vezetékek.
Homlokzat.
Szigetelés.
Fűtés.
Lift.
Nyílászárók.
Vízszigetelés.
És persze: ki fizeti?
A lakógyűlés mint magyar társadalmi modell
Talán éppen ezért érdekes a Földszint alaphelyzete.
A filmben egyetlen épület lakói kerülnek egymással kapcsolatba egy látszólag egyszerű probléma miatt. A közös képviselő, a lakók és az épület különböző érdekei fokozatosan kerülnek egymással konfliktusba. A történetben még egy nagy liftbeszerzési projekt is megjelenik.
Ez egyszerre nagyon konkrét társasházi történet és egy sokkal általánosabb közösségi helyzet.
Mert egy társasházban nem feltétlenül azok döntenek egyformán, akik ugyanazt szeretnék.
Az egyik lakó szerint most kell felújítani.
A másik szerint ráér jövőre.
Az egyik inkább hitelt venne fel.
A másik hallani sem akar róla.
Az egyik szerint túl magas a közös költség.
A másik szerint túl alacsony, és ezért nincs pénz a szükséges munkákra.
Valaki mindent megszavazna.
Valaki semmit.
És valaki talán el sem megy a lakógyűlésre.
Ettől válik egy társasház többé egyszerű épületnél.
Közösséggé válik – akár akarják ezt a lakók, akár nem.
1,8 millió lakás, több millió külön történet
A számok mögött természetesen nem egyforma házak vannak.
Van néhány lakásos kis társasház, nagy belvárosi bérház, új építésű lakópark, több száz lakásos modern épület és több évtizedes társasház is.
De a közös pont ugyanaz: az ember nem teljesen függetlenül él.
A saját lakása az övé, de az épület egy része közös.
A saját pénzét költi, de bizonyos kiadásokról közösen kell dönteni.
A saját életét éli, de a szomszéd döntései hatással lehetnek rá.
És néha egy penészfolt a falon elég ahhoz, hogy mindez egyszerre láthatóvá váljon.
Ezért érdekes a Földszint
Reisz Gábor filmjét természetesen lehet társadalmi szatíraként, groteszk történetként vagy akár egy konkrét politikai allegóriaként is értelmezni. A velencei fesztivál igazgatója például az Orbán-rendszer allegóriájaként is beszélt róla, míg a filmről szóló kritikák inkább a hatalmi viszonyokat és a kollektív apátiát emelik ki.
De a filmhez nem szükséges feltétlenül politikai értelmezési kulcs ahhoz, hogy működjön.
Elég hozzá egy társasház.
Egy közös képviselő.
Néhány szomszéd.
Egy lakógyűlés.
Egy felújítás.
Egy penészfolt.
És az a több millió magyar ember, aki pontosan tudja, hogy egy társasházban a fal másik oldalán mindig van valaki, akivel előbb-utóbb közös ügyünk lesz.
A Földszint ezért lehet egyszerre egyetlen társasház története és egy sokkal nagyobb magyar történet.
Mert a ház, amelyben élünk, nem egyszerűen körülvesz bennünket.
Bizonyos értelemben együtt is élünk vele.
